Már 5 éve , hogy nem találkoztunk. Autóbalesetet szenvedtünk mindketten. 5 éve történt mindez. Egy másik kocsi hátulról belénk szaladt. Te megsérültél és kómába estél. Én felépültem testileg , de lelkileg sosem fogok. Mivel gazdag üzletember vagy nem kapcsoltak le a gépekről. Sőt , már 5 éve ,hogy a gépek tartanak életben. Én éjjel - nappal melletted vagyok és azt a pillanatot várom , hogy felébredj. Nem csak kómába estél .Az orvosok megállapították ,hogy ha felébrednél nem emlékeznél semmire. Emlékezet kiesésed van. Nagyon nehéz azóta az életem , hogy te nem vagy. Reménykedem , hogy egyszer felébredsz és újra olyan lesz minden mint régen. Az orvosok nem adtak rá semmi esélyt ,de én reménykedem. Minden nap bemegyek hozzád és ott ülök melletted fogom a kezed. Elmesélem mi történt velem aznap. Biztos vagyok benne , hogy hallod csak nem tudsz válaszolni. Lehet meg sem ismered a hangom de én akkor is folyton beszélek hozzád. Az emberek hülyének és gyerekesnek tartanak emiatt. Ők nem tudják min mentem keresztül. Mindent megtettem , hogy jobban legyél ,de az orvosok nem tudnak segíteni. Én vettem át a céged irányítását míg te fel nem épülsz. De mivel sokan azt gondolják , hogy meghalsz és sosem vezeted majd a céget , felmondtak. Mindenki felmondott aki eddig neked dolgozott. Minden alkalmazott , csak én maradtam. Sajnos már a rezsit sem tudom fizetni és adósság van mindenhol. De nem érdekel. Egyszer minden rendbe jön , csak idő kérdése. Ma is ,mint minden nap , bementem hozzád. Leültem és elmeséltem ,hogy mi történt ma. Kint már besötétedett. Pár óra múlva bejött az orvos és bejelentette ,hogy pont ma van 5 éve ,hogy gépre kapcsoltak. Nem tarthatnak többet rajta mert már olyan mintha meghaltál volna. Miután ezt mind elmondta adott tíz percet , hogy elbúcsúzzak tőled. Sírni kezdtem és alig láttam a könnyeimtől. Szorítottam a kezed és imádkoztam , hogy ébredj fel.Imádkoztam , hogy ha felébredsz emlékezz. Emlékezz rám és az ezelőtti életedre. Többször megpusziltam a homlokod és beszéltem hozzád hátha hallod és kinyitod a szemed. Eltelt a tíz perc. Bejött az orvos. Hirtelen kinyitottad a szemed és motyogtál valamit . Reménykedni kezdtem. De pont akkor kapcsolt le az orvos a gépről. Te pedig behunytad a szemed. Ordítottam , hogy kapcsolja vissza de nem tette. Ha még legalább adott volna két percet életben maradsz. Sírva öleltelek meg.
Két nappal utána van a temetés. Fel sem dolgoztam mi is történt. Nagy kínokkal tele és sírva éltem át a temetésedet. Miután elmentek az emberek haza én még ott maradtam. A sírodnál álltam és sírtam. Nem tudtam mit tenni , mert soha többé nem fogom a hangod hallani. Nem látom , ahogy mosolyogsz . Nem túrhatok többé a hajadba és csókolhatlak meg. Soha többé. Nem foglak elfelejteni soha. Mindig emlékezni fogok a mosolyodra.
/ Sziasztok! Újabb kis szösszenet ami kipattant a fejemből. Mostanában csak úgy pattognak ki a fejemből. Egy zene inspirált , méghozzá Szabyest új dala az Emlékezz. Remélem tetszik ez a kis szösszenet. Hamarosan jövök! /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése