Fájdalom...-Novella.

Mièrt kell fájdalmat okozni ? Miért kell emberekben csalódni? Miért kell arra a pontra eljuttatni valakit hogy öngyilkos legyen ? Ha valakit szeretünk megóvjuk és nem bántsuk. Bárcsak én bírtam volna a fájdalmat. De hamar összeomlottam. Mint egy homokvár. Vajon van értelme az életnek ha nincs senkid és nem találod a helyed ? Ha üres a világ és úgy érzed mintha egy fekete lyukban élnèl. Annál nincs rosszabb. Onnan már nem tudsz felállni. Már kèső....Nekem is az volt. Már késő volt. Annyira tönkre tettél hogy a végén már fájdalmat sem éreztem. Egy fekete lyukat csak a mellkasomban. De annyi belefért. Sosem érdekelt mi történik velem és hogy èrzem magam. Basztál rá hogy nekem is vannak èrzèseim. Csak az érdekelt hogy magaddal mi van , csak azon voltál hogy neked legyen jó. Ez fájt. Bármit is tettél , minden cselekedeted fájt. Nem mutattam ki mert szerettelek annak ellenére is. De van egy pillanat mikor már nem bírod. Ki akarsz törni bármi áron is. Én is megtettem. De téged ez nem érdekelt. Elhagytál. Megcsaltál. Csak egy rongy voltam amit csak úgy eldobtál. Pedig én szerettelek. Szeretlek most is , mert a fájdalom nehéz teher de a szerelemben hinni kell. Én is hittem. Vissza akartalak kapni. De te basztál rám. Hamar elfelejtettél. Bárcsak én is ugyanezt tettem volna. Elfejelteni. De nem tudtalak. Hogy miért ? Mert bármit tettél akkor is baszottul szerettelek. Ez sosem fog elmúlni. Mert az ember nem felejt hamar. Főleg nem akit igazán szeret. Bármennyire is fáj. Próbál erős maradni és szeretni. De én nem tettem. Véget vetettem a fájdalomnak. Ugysem fogok hiányozni senkinek. Nem számítok , én egy senki vagyok. Ezért tettem meg. Öngyilkos lettem. Nem bírtam. Így sokkal jobb és könnyebb. Már nem érzek fájdalmat soha többè.. .

/Sziasztook^^. Remélem tetszik , nem lett olyan hosszú. Hamarosan jövök!/