Ő volt az aki... - Szösszenet.

Az első szerelmed az akit sosem felejtesz el. Aki mindig ott lesz legbelűl, és amikor meglátod még évek múltán is akkor is megdobban a szíved. Talán ő az a személy aki mindig ott van a hétköznapjaidon és mindig ő jut az eszedbe. Amikor meghallod a hangját elmosolyodsz akaratod ellenére és bármelyik beszólásán nevetsz. Mindig hozzá fogod hasonlítani a többit és ő lesz az a bizonyos mérce amit talán a többiek nem fognak megütni. Eszedbe fog jutni minden vele töltött perc, hisz boldog voltál. A legboldogabb. De eszedbe fognak jutni azok a percek is amikor érte sírtál éjjelenként. Mikor meglátod majd egy másik lánnyal kicsit szomorú leszel és összetörsz. Ez sosem lesz jobb, sőtt talán rosszabb. De legbelül mindig ott lesz, hogy ő volt az első. Ő volt az első aki melletted állt és érdekelte, hogy mi van veled. Ő volt az első aki megvígasztalt ha szomorú voltál. Ő volt az első aki megtanított, hogy milyen is igazából szeretni és megbecsülni a másikat. Ő volt az első aki megtanított, hogy bármi gond van közösen meglehet oldani. Ő volt az aki megtanított csókolózni anélkül, hogy kinevetett volna. És végül ő volt az első aki mindenre megtanított. Mikor látod ezt az embert minden nap vagy minden héten bejönnek a sok emlékek amiket nem tudsz kitörölni,  vagy talán nem is akarsz. Az első az aki mély nyomot hagy benned és fájdalmas ha rágondolsz a sok együtt töltött időre de boldog is vagy. Sosem bánod meg bármennyi ideig tartott. Talán ő lesz a legbunkóbb seggfej akinek eszébe se jutsz soha többé. De eszébe fogsz. Sőtt, ahányszor meglát téged te is eszébe jutsz. Viszont azt senki se tudja miként gondol rád. Seggfejként ? Meglehet. Bármennyire is akarjuk kitörölni a múltból nem lehet. Talán az a legjobb ha elássuk és sosem háborgatjuk fel. Hisz úgyis vége és annál rosszabb ha azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy "Mi lett volna ha...?". Kitudja. Senki se tudja, és így a legjobb. Vannak kérdések amikre sosem kapunk választ és nem is kell. Érjük be azzal ami van. Szerettük és ő is szeretett de ez már múlt. Nem lehet változtatni, de a jövőt igen. Ha folyton visszagondolunk arra, hogy mi volt régen elcsesszük a jelent. Folyton arra a bizonyos seggfejre gondolunk, és nem tudunk élni. Azért van a jelen, hogy éljünk. Azzal akivel akarjuk és akkor amikor akarjuk. Hisz ez az élet rendje, nem? Beleszeretünk valakibe majd nagyot csalódunk és megyünk tovább. Mert az élet nem áll meg hanem megy tovább  és nincs értelme leragadni egy személynél. Mindig van másik ajtó, csak mielőtt kinyitjuk bekell zárnunk a hátunknál lévőt.

/Sziasztok! Bocsi, hogy régen volt bármilyen firka de nem volt időm. De amint tudok jövök valamivel. Addigis hagyjatok nyomot a posztok alatt mert akkor látom, hogy mit gondoltok és, hogy mennyire tetszenek a firkáim. :D /

Hiányzol... - Szösszenet.

Miért tetted ezt velem. Rohadt nagy fájdalmat okoztál. Csak a semmiből már nem köszönsz. Nem beszélünk , nem nézel rám , nem érdekellek. Elmegyünk egymás mellett mint két idegen. Régen barátok voltunk , talán többek is. Mindig reméltem hátha belátod hogy én tiszta szívből szeretlek és mindent megadnék azért hogy megkapjalak. Nem is tudom mit érzek most...ürességet , talán fájdalmat , a szívemből már egy darab sem maradt. Nem tudom hogy mit tegyek , ezt nem én rontottam el , de azt se tudom hogy lehetne helyrehozni. Hiányzol. Hiányzik az ölelésed , hiányzik a mosolyod , hiányzik az illatod , hiányzik a beteg humorod , hiányzik a nevetésed , hiányzik a csókod , hiányzik mikor azt érzem fontos vagyok neked , egyszerűen minden hiányzik ami te vagy. Hiányzik amikor ketten sétáltunk hazafelé és majd' megfulladtam a röhögéstől , hiányoznak a perverz beszólásaid , vagy amikor belémfolytottad a szót és csak bámultam hogy most mivan. Hiányzik amikor beletúrtam a hajadba és elmosolyodtál. Hiányzik amikor felbasztam az agyad és tök nyugodtan kezelted az egészet. Hiányzik amikor megpusziltál , vagy csak mikor az ajkamba haraptál csók közben. Hiányzik amikor még azt mondtad hogy "szerizlek" , hiányoznak a nyelvek. Hiányzik a sok együtt hallgatott rock zene , a sok hülye beszólások. Hiányoznak a végigbeszélt éjszakák , a hajnalig tartó beszélgetések és másnap hullafáradtan a másikat okoltuk a dologért. Hiányoznak a verseid , amikor mindig leírtam őket hogy még véletlenül se vesszenek el. Hiányzik a sok együtt töltött idő , a megígért találkozások és azok amikre végül soha nem került sor , és nem is fog. Hiányzik amikor láttam hogy én csaltam mosolyt az arcodra , vagy én nevettettelek meg. Hiányzik a sok kedves szó , a saját stílusodban. Hiányzik a szilveszter , hiányzik a január 3-dika. Hiányzik amikor valami hülyeséget csináltam és azt mondtad balfasz vagyok. Hiányzik minden ami veled kapcsolatos , és talán hiányozni is fog mindig. Legmélyen örökre megmaradnak a pillanatok , az illatod amit még most is feltudok idézni , az összes dolog ahogy újrajátszom a fejemben. És amik soha nem fognak még egyszer megtörténni , talán álmomban. De a valóságban soha.

"Szüntelen gyűlnek a könnyeim

Folyton rád gondolok

Nem tudom többé elhallgatni

Azt, hogy belül fáj még nagyon."

Nélküled...- Szösszenet vagy mi..

Január 3...Azt hittem szeretsz. Mikor megöleltél megnyugodtam. Repültem a felhőkön a boldogságtól. Mikor összeért az ajkunk azt hittem álmodom. De nem álmodtam. Megtörtént. Életem legjobb élménye volt veled. Azt kivántam soha ne érjen véget. Mikor megérintettél bizsergés járta át a testem. Üvöltött a rock de én csak rád tudtam figyelni. Csakis rád .Január 8...Újra megtörtént. Mikor azt hiszed boldog lehetsz és minden happy end akkor arcon basz az élet. Úgy arcon basz hogy erőd sincsen felállni. Eddig reménykedtél aztán megtörtént amiről azt hitted soha nem fog. De ezek után már reménykedni se tudsz. Hogy miért? Mert mikor megkapsz valamit amire régóta vágysz és csak úgy ni utána elveszik összezuhansz. Nem tudod mit tegyél. A napok egybemosódnak , a tanulással fasz se tudja mi van. Minden szar és úgy érzed nem lesz jobb. Sőtt a napok rosszabbak , unalmasak és egykedvűek lesznek. Nincs kedved suliba menni , vagy bárhova. Nem érdekel semmi. Nem tudsz koncentrálni semmire. Mert Ő jár a fejedben , és az hogy , hogy hozhatnád helyre. Magadat hibáztatod , de lehet nem te tehetsz róla. Éjjel-nappal újrajátszod a fejedben a dolgokat. Ahogy megölel...ahogy megcsókol.... Nem tudsz aludni , aztán nem tudsz felkelni. Kattogsz hogy mit tudnál tenni , de mindig sírás a vége. Elég egy szomorú szám és könnybe lábad a szemed. Patakokba hullik és nem áll meg. Egyszer csak azt veszed észre,hogy már egy órája sírsz. Depis zenéket hallgatsz és csokit eszel. Nem tudod abbahagyni. Folyton eszedbe jut és egyszerűen nem megy. Mert szereted. Bármi is történt és történni fog , bármilyen hosszú az idő az érzés nem múlik. Amikor meglátod és meghallod a hangját egyből elmosolyodsz. Amikor róla beszélsz csillog a szemed. Próbálsz nem érezni semmit , de az érzelmeken nem lehet uralkodni. Soha nem fogod elfelejteni , mindig többet fogsz érezni legmélyen.

"Egy újabb nap nélküled,

a reményt táplálva, arra várva,

hátha holnap máshogy lesz.

Semmi sem jó nélküled,

itt ragadtam a magányban, megjátszva

hogy minden rendben lesz."

/ Csákány! Mit is mondhatnék? Az új év nem mindig a legjobban kezdődik. Remélem tetszik ez a valami. Addigis köszönöm hogy elolvastad./

Üresség...- Novella.

Mikor elvesztetted a reményt és a világhoz már úgy állsz hozzá hogy semmi pozitív nem fog történni és már nem idegeskedsz semmin összetörtél. Nem dühöngsz . nem érdekel semmi , nem érzel mást csak ürességet. Hogy miért ? Talán azért mert rájöttél , hogy az életnek semmi értelme , vagy valaki annyira tönkretett hogy nincs más kiút. Egyáltalán nincsen kiút ha teljesen összetörtél. Nem hiányzik , nem érdekel és számodra megszűnik. Eddig mindig reménykedtél , hogy hátha észhez tér. Hátha máshonnan nézi a dolgokat, de egy idő után már rájössz hogy semmi értelme. Hiába várod mert nem fog megtörténni. Mikor majd egy napon meglátod az utcán már nem fogsz érezni semmit. Csak ürességet. Nem tör fel az érzés hogy "Úristen megint ő" , hanem csak nézed. Nem gondolkodsz semmin és már nem dobogtatja meg a szíved. Lehet egy idő után rájön , de akkor már késő lesz. Az ember általában későn jön rá a dolgokra és akkor már nem tud tenni érte semmit. Hiába próbálkozol bármivel is , akkor is csak egy senki vagy a szemében. A sok csalódás után már nincs remény semmire. Nem fantáziálsz dolgokon , nem érdekel semmi. Leszarod a világot. Amikor régen láttad az interneten a sok depis embert és mindenféle képeket lehülyézted őket. Mára már teljesen átérzed a helyzetüket. Próbálsz erős maradni de nem sok sikerrel. Már nem sokáig bírod és azt kívánod bárcsak vége lenne egyszer az egésznek. Talpig feketében jársz , mások leszólnak emónak és minden másnak. De nem törődsz vele , meguntad a folytonos magyarázkodásokat és csak elengeded a füled mellett a megjegyzéseket. Nem mutatod ki az érzéseid. Legtöbbször azért hogy nem vegyék észre és ne kérdezősködjenek. Mert úgysem tudnád elmagyarázni ami benned folyik. Te sem érted és nagyon zavaros az egész. Egy idő után ezért döntessz úgy hogy  a könnyebb utat választod. Az ürességet. Nem akarsz szenvedni és nem akarsz már reménykedni. Feladtad az egész életed. Nem tudod hogy mikor jön el az idő hogy pengéhez vagy gyógyszerekhez nyúlj. De érzed hogy hamarosan.Nem gondolkozol a búcsúleveleken és minden szarokon. Mi értelme lenne ? Könyebb lenne ? Nem , egyetlen egy emberhez írnál levelet. Aki miatt ebbe a helyzetbe kerültél. Még te sem tudod hogy fogalmazd meg. Lenne értelme leírni az egészet ? Elolvasná egyáltalán ? Lehet nem is érdekelné. De az biztos hogy akkor belátná a dolgokat. Csak az már késő lenne.Álhatna a sírodnál és gondolkozhatna hogy miért tetted. Csak akkor lenne képes belegondolni az egészbe. Hogy hányszor okozott fájdalmat.  Közel van a vég és már nincs remény. Itt már nem segít senki , itt te magad vagy. Te döntessz hogy meddig birod. A fájdalom sok mindenre ráveheti az embert...

/ Sziasztok! Tudom , hogy régen volt bejegyzés de nem értem rá. Sajnálom. Most ez jutott az eszembe. Remélem tetszik , majd jövök :)) / 

Fájdalom...-Novella.

Mièrt kell fájdalmat okozni ? Miért kell emberekben csalódni? Miért kell arra a pontra eljuttatni valakit hogy öngyilkos legyen ? Ha valakit szeretünk megóvjuk és nem bántsuk. Bárcsak én bírtam volna a fájdalmat. De hamar összeomlottam. Mint egy homokvár. Vajon van értelme az életnek ha nincs senkid és nem találod a helyed ? Ha üres a világ és úgy érzed mintha egy fekete lyukban élnèl. Annál nincs rosszabb. Onnan már nem tudsz felállni. Már kèső....Nekem is az volt. Már késő volt. Annyira tönkre tettél hogy a végén már fájdalmat sem éreztem. Egy fekete lyukat csak a mellkasomban. De annyi belefért. Sosem érdekelt mi történik velem és hogy èrzem magam. Basztál rá hogy nekem is vannak èrzèseim. Csak az érdekelt hogy magaddal mi van , csak azon voltál hogy neked legyen jó. Ez fájt. Bármit is tettél , minden cselekedeted fájt. Nem mutattam ki mert szerettelek annak ellenére is. De van egy pillanat mikor már nem bírod. Ki akarsz törni bármi áron is. Én is megtettem. De téged ez nem érdekelt. Elhagytál. Megcsaltál. Csak egy rongy voltam amit csak úgy eldobtál. Pedig én szerettelek. Szeretlek most is , mert a fájdalom nehéz teher de a szerelemben hinni kell. Én is hittem. Vissza akartalak kapni. De te basztál rám. Hamar elfelejtettél. Bárcsak én is ugyanezt tettem volna. Elfejelteni. De nem tudtalak. Hogy miért ? Mert bármit tettél akkor is baszottul szerettelek. Ez sosem fog elmúlni. Mert az ember nem felejt hamar. Főleg nem akit igazán szeret. Bármennyire is fáj. Próbál erős maradni és szeretni. De én nem tettem. Véget vetettem a fájdalomnak. Ugysem fogok hiányozni senkinek. Nem számítok , én egy senki vagyok. Ezért tettem meg. Öngyilkos lettem. Nem bírtam. Így sokkal jobb és könnyebb. Már nem érzek fájdalmat soha többè.. .

/Sziasztook^^. Remélem tetszik , nem lett olyan hosszú. Hamarosan jövök!/