Miért tetted ezt velem. Rohadt nagy fájdalmat okoztál. Csak a semmiből már nem köszönsz. Nem beszélünk , nem nézel rám , nem érdekellek. Elmegyünk egymás mellett mint két idegen. Régen barátok voltunk , talán többek is. Mindig reméltem hátha belátod hogy én tiszta szívből szeretlek és mindent megadnék azért hogy megkapjalak. Nem is tudom mit érzek most...ürességet , talán fájdalmat , a szívemből már egy darab sem maradt. Nem tudom hogy mit tegyek , ezt nem én rontottam el , de azt se tudom hogy lehetne helyrehozni. Hiányzol. Hiányzik az ölelésed , hiányzik a mosolyod , hiányzik az illatod , hiányzik a beteg humorod , hiányzik a nevetésed , hiányzik a csókod , hiányzik mikor azt érzem fontos vagyok neked , egyszerűen minden hiányzik ami te vagy. Hiányzik amikor ketten sétáltunk hazafelé és majd' megfulladtam a röhögéstől , hiányoznak a perverz beszólásaid , vagy amikor belémfolytottad a szót és csak bámultam hogy most mivan. Hiányzik amikor beletúrtam a hajadba és elmosolyodtál. Hiányzik amikor felbasztam az agyad és tök nyugodtan kezelted az egészet. Hiányzik amikor megpusziltál , vagy csak mikor az ajkamba haraptál csók közben. Hiányzik amikor még azt mondtad hogy "szerizlek" , hiányoznak a nyelvek. Hiányzik a sok együtt hallgatott rock zene , a sok hülye beszólások. Hiányoznak a végigbeszélt éjszakák , a hajnalig tartó beszélgetések és másnap hullafáradtan a másikat okoltuk a dologért. Hiányoznak a verseid , amikor mindig leírtam őket hogy még véletlenül se vesszenek el. Hiányzik a sok együtt töltött idő , a megígért találkozások és azok amikre végül soha nem került sor , és nem is fog. Hiányzik amikor láttam hogy én csaltam mosolyt az arcodra , vagy én nevettettelek meg. Hiányzik a sok kedves szó , a saját stílusodban. Hiányzik a szilveszter , hiányzik a január 3-dika. Hiányzik amikor valami hülyeséget csináltam és azt mondtad balfasz vagyok. Hiányzik minden ami veled kapcsolatos , és talán hiányozni is fog mindig. Legmélyen örökre megmaradnak a pillanatok , az illatod amit még most is feltudok idézni , az összes dolog ahogy újrajátszom a fejemben. És amik soha nem fognak még egyszer megtörténni , talán álmomban. De a valóságban soha.
"Szüntelen gyűlnek a könnyeim
Folyton rád gondolok
Nem tudom többé elhallgatni
Azt, hogy belül fáj még nagyon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése