2017. február 13., hétfő

Mégsem olyan mint a mesékben... - Novella


Minden nap azon gondolkodom , hogy miért tette. Miért hagyott el. De valahogy sohasem találok rá magyarázatot , nem is indokolta meg. Már 8 éve , hogy szétmentünk. Amikor megismertem azt hittem ,hogy minden olyan lesz mint a mesébe. Sajnos a mese vége véget ért 8 éve. Megígérte , hogy sosem hagy el és mindig szeretni fog. Hittem neki , de nagy hiba volt. A legnagyobb hiba amit életemben elkövettem. Fred megcsalt , ezt nem mondta el amikor szakított. Amikor magam alatt voltam elmentem sétálni a parkba. Muszáj volt elterelnem a figyelmem , mert borzasztó érzés volt amit velem tett. Megláttam egy lánnyal ülni az egyik padon. Átölelték egymást és csókolóztak. Egyértelmű volt , hogy a barátnője. Ott valahogy nem is éreztem a hiányát , inkább dühös voltam. Dühös voltam mert otthagyott egy másik lányért. Egy könnycseppet nem ejtettem hazáig. De utána mintha a napok elmosódtak volna. Csak teltek és teltek a napok , hónapok , közbe én csak a szobámban ültem és sajnáltattam magam. Nem vagyok büszke rá , de sokként ért a dolog. Akkor már tisztában voltam vele miért hagyott el. Egy másik lányért , egy jobbért mint én , egy csinosabbért. Csak az fájt , hogy nem mondta meg az igazat. Legalább annyi mersze lett volna , hogy elmondja miért tette. De nem. Egyszerűen kaptam egy SMS-t. Abba leírta , hogy szakít velem. Nem indokolta. Csupán egy mondat volt a fejemben azon a napon. Sosem hittem volt , hogy egy ilyen köcsög lenne Fred. De rájöttem , hogy igen. Én csak azt az oldalát ismertem amit felém mutatott. Ki tudja azon kívül hány oldala volt. Lehet csak megjátszotta magát előttem. Megjátszotta , hogy szeret.
Most itt ülök a nagyszüleim háza romjain. Leégett még régen a házuk és meghaltak. Csak pár téglafal maradt meg. Éppen , hogy rálehetett ülni , de nekem sikerült. Ezek a kusza gondolatok járkálnak a fejemben és nem tudok másra gondolni. Dühös vagyok és csalódott. De szomorú semmiképp. Rájöttem az igaz szerelem csak a mesékben létezik. A hercegek és hercegnők , a manók , a tündérek...Mind , mind mesébe illő mint a szerelem. A mesében sosem győz a gonosz , mert az már igazság lenne. Olyan lenne mint az élet. Ahogy elmélyültem a gondolataimban nem is vettem észre , hogy Fred előttem áll egy szál rózsával. Felnéztem rá. Sokáig néztünk egymás szemébe míg meg nem szólalt. Elmondta , hogy sajnálja amit tett , és rájött , hogy mégis szeret. Na ekkor betelt a pohár. Elegem volt Fredből. Elegem volt a hazugságaiból és a gyerekes viselkedéséből. Nyíltam és konkrétan megmondtam neki , hogy nem érdekel. Nem érdekel , mit és kivel csinál. Már nem. Elkésett mindennel. Hiába strapálta magát. Elküldtem vissza ahhoz a cicababához. Foglalkozzon ővele , ne keressem soha többé. Nézett egy ideig csendben majd azt mondta akkor visszamegy Lanához. Áhá , szóval úgy hívják a csajszit. A rózsával a kezébe fogta magát és elment. Kitört belőlem a röhögés. Majdnem megfulladtam a röhögéstől. Ennyit jelentettem én neki. A legrosszabb az egészben , hogy ez mind Valentin nap történt....

/ Sziasztook^^ Valentin napi sztori. Nem lett vidám , de szerintem elég jó lett. Köszönöm , hogy elolvastad. Majd jövök! /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése