2017. február 6., hétfő

Szeretett igazán? - Novella


A szobámban ülök és várok. Azt mondtad , hogy ebéd után hívsz. Én ott ülök már három óra óta , azaz ebéd után. Várom , hogy hívj mert megígérted. Tegnap este sétálni voltunk a parkba. Akkor azt mondtad , hogy mindig szeretni fogsz. Sosem felejtesz el. Én mosolyogva válaszoltam , hogy én sem felejtelek el soha. Kézen fogva sétálgattunk este kilencig. Te hazakísértél és azt mondtad , hogy holnap ebéd után hívsz. Itt vagyok ülök az ágyamon. Már rég elmúlt ebéd. Várom , hogy hívj de te nem teszed. Már a sírás kerülget. Próbáltalak hívni , de nem vetted fel. Üzenetek írtam Facebookon , Instagramon , Twitteren , Messengeren. De te sehol sem írtál vissza. Várok , egy örökkévalóságig tűnik az egész. Már este tíz óra. Én már lefeküdtem , de nem tudtam aludni. Hirtelen jött egy üzenet tőled. Azonnal a telefonomért nyúlok. Megnézem és sírva fakadok. Azt írtad , már nem szeretsz. Másik barátnőd van. Ott ültem és nem tudtam felfogni amit írtál. Nem tudtam felfogni , hogy ezt teszed velem. Nem volt erőm visszaírni. Felöltöztem. Leintettem egy taxit. Innentől zavaros az egész. Arra emlékszem , hogy itt ülök egy 20 emeletes tömbház tetején és lefelé lógatom a lábam. Az egyik kezemben egy üveg sör. A másikban egy kés.  A bal kezem tele van vágásokkal. Csorog a vér a ruhámra. Sőt már eláztatta. De nem érdekel. Nem érdekel mi lesz ezután. Csak rád tudok gondolni és a szép időkre. Hányszor mondtad , hogy szeretlek. Hányszor aludtunk el együtt. Hányszor ígérted meg , hogy mellettem leszel és sosem hagysz el. Abban a pillanatban nem érdekelt a világ. Húzok
egyet az üveg sörből majd vágok még egy heget. De most a jobb kezembe. A bal már tiszta vér , csorog róla a ruhámra és átáztatja. Tiszta vér szagú és vörös. Pár perc után a jobb kezem is ugyanúgy néz ki mint a bal. A szemem tiszta könny és már nem bírom sokáig. A jobb kezemen ért vágtam. Nem direkt , de örültem , hogy úgy sikerült. Érzem , hogy szédülök és nincs tovább. Húzok még egy kortyot a sörből és azt veszem észre nincs több az üvegbe. Megfogom és ledobom. Lefele nézek utána. Azt kívánom , hogy én is úgy repüljek mint az, az üveg. Lassan felállok. Körülnézek és nem látok mást csak sötétséget. Az égen millió csillagot ami fénylik. Nem , mégsem repülni szeretnék. Csillag szeretnék lenni fent az égen. Előrelépek és egyre távolabb látom a csillagokat. Érzem , hogy zuhanok. Boldog vagyok , mert nemsokára én is ott leszek a többi csillag között. Ott leszek fent , én is egy csillag leszek. Többé nem a földön élek , hanem a csillagok között. Örökké...

/Remélem tetszik. Nyugi , nem akarok meghalni. Egyszerűen eszembe jutott és leakartam írni. Hamarosan jövök! /


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése