Mikor az életünk tündérmesébe illik és a szerelemtől nem látunk semmit csak a rozsaszin világot akkor nem törődünk semmivel. Senkivel. Olyan jól érezzük magunkat , hogy elfelejtünk minden fájdalmat ami történt velünk és bele sem gondolunk , hogy még történhet-e. De amikor elmúlik annyira magunk alatt vagyunk , hogy megszűnik a világ körülöttünk. Akkor vesszük észre , hogy elveszítettünk mindenkit aki közel állt hozzánk. Próbálunk kapaszkodni a szakadék szélébe ,hogy le ne essünk de nem sok sikerrel. Van aki felmászik és továbblép , de van aki belezuhan és meghal. Nehéz tűrni a fájdalmat , főleg ha nincs senki aki segítene egy kicsit felszabadulni és egy kevés időre elfelejtetni.
Éjfél van. A tömbház tetején ülök és lógatom lefelé a lábamat. Az egyik kezemben egy szeszes italnak az üvegje amibe már alig van valami. Szédülök és nem látok a könnyeimtől amik az arcom és a ruhám áztatják. Mikor valaki azt mondta öngyilkos akar lenni mindig próbáltam segíteni , hogy ne legyen az. Mindig féltem attól a gondolattól , hogy megteszem de valahogy nem gondoltam bele igazán mi történne ha én már nem lennék többé. Kinek hiányoznék ? Valószínűleg senkinek. Hopp , elmentem és már nem vagyok többé. Nem baj , majd lesz egy másik barátnő , egy másik olyan lány aki mindenkinek segít. Találnak a helyemre mást és engem örökre elfelejtenek. Most már nem félek semmitől. Üres vagyok és megszoktam a fájdalmat. Nincs mit veszítenem mert már nincs semmim. Nincs miért éljek többé , nincs kinek , nincs minek és legfőképpen azért mert nem találnám a helyem a világban. Nincs értelme az életnek , már nincs.
Nézem a csillagokat az égen és azt kívánom bárcsak nem lennék többé. Fázok és tiszta alkohol szagú a ruhám de nem érdekel. Lassan felállok majd lemegyek és hívok egy taxit. Lassan beleülök majd megmondom a címem. Amikor kiszálltam megszédültem de sikeresen megálltam a lábamon. Beszaladtam a házba és onnan egyenesen a fürdőszobába. Ruhástól beleültem majd meleg vizet engedtem a kádba. Benne ültem és gondolkoztam. Megtegyem vagy ne tegyem ? Ha megteszem soha többé nem fogok szenvedni. Soha többé nem néznek le , nem szólnak be és nem sértenek meg. Kiszállok a kádból és tiszta ruhába öltözöm. Érzem , hogy már az alkoholtól alig birok menni de már látok , egy könnycseppet sem ejtek tovább. Felöltöztem és elindultam. A városból kifelé menet az autókat figyeltem néha-néha jött egy. Nézelődtem és amikor felnéztem épp jött egy nagyon gyorsan. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Megtettem. Soha többé nem szenvedek , soha többé nem kell sírva elaludnom. Soha többé nem hagy el a barátom. Soha többé nem fogok hiányozni senkinek. Hogy miért ? Mert egy senki voltam mindenki szemében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése